Gomasio, kuzu, mirin, miszó és a többiek

Betekintés a Távol-Keleti konyhába

Lehet, hogy nem is járunk olyan messze a valóságtól, ha a cím elolvasása után nem feltétlen tudjuk, hogy miről is fog szólni eme írás. Első olvasatra azt azért megállapíthatjuk, hogy idegen eredetű szavak felsorolásával állunk szemben, némi Távol-Keleti hangzásvilággal. Tettük fel a kérdést mi is amikor először találkoztunk eme termékekkel és nem volt kétségünk afelől, hogy egyszer majd biztosan írunk  erről egy összefoglalót. Most érkezett el ennek az ideje. Kezdjük is az ismerkedést ezekkel a nem is annyira újszerű, de mégis sokak számára talán ismeretlen konyhai alapanyagokkal!

A gomasiot illetően egészen Japánig kell elutaznunk. Ott ugyanis törzsvendégnek számít a konyhában és napi szinten használatos ételízesítő. A goma szezámmagot jelent, a sio pedig sót. Ugye, így már nem is olyan nehéz kitalálni a  mibenlétét? Az enyhén megőrölt, megpirított, hántolatlan szezámmagot, tengeri sóval keverik össze. Itt is, mint mindenhol az arányok természetesen fontosak. A japánok a sót igénylő ételeket gomasio segítségével ízesítik, ügyelve így a sófogyasztás mértékére.A különböző gasztronómiai irányzatok elegyedésének köszönhetően, már a mi számunkra is rendelkezésre áll ez az egyedi ételízesítő. A teljesség igénye nélkül, következzen néhány ötlet, hogy a gomasio segítségével mi is új ízeket vihessünk az étkezéseinkbe. Szórhatjuk salátákra, sült tészta illetve rizs kiváló ízesítője lehet, levesekbe is tehetjük, adhatjuk szószokhoz és párolt vagy sült zöldségeket is meghinthetünk vele.

A kuzu vagy kudzu ismét egy Japán „specialitás”. Egy vadon termő növényről van szó, melynek a gyökeréből hagyományos, több száz éves japán módszereket alkalmazva, keményítőt állítanak elő. Finom textúrájú, semleges ízű, magasabb minőséget képvisel, mint más hagyományos keményítők és nem utolsósorban gluténmentes is. Szószok, mártások, levesek, sütemények töltelékének sűrítésére kínál megoldást, a lehető legtermészetesebb módon.

Rizsből, szójából ételízesítő?

A mikawa mirin eredetét is a Japán szigetországban kell keresnünk. A mirin jelentése rizsből készült bor, a mikawa pedig az egykori elnevezése annak a térségnek, ahol készítik. Édes fehér rizs fermentálásával állítják elő, itt is gondosan betartva a hosszú, mintegy 9 hónapos érlelési folyamatot. A végeredmény egy folyékony, édes ízű ételízesítő. Édesítésre és az ízek kihangsúlyozására remek alternatíva a különlegességeket keresők illetve a japán konyha rajongói számára.

A tamari, szójaszósz japán módra. Az erjesztett szójababból készült folyékony, sötétbarna színű ételízesítő karakteres és intenzív ízt képvisel, továbbá lényeges eleme, hogy gluténmentes. Ázsiai ételek, valamint zöldséges rizstészták készítésekor kihagyhatatlan, de akár saláták izgalmas kiegészítője is lehet.

A miszó (miso) szójababból és erjesztett gabonából, hüvelyesből készült paszta. A tudatosan táplálkozók számára természetesen gluténmentes változat is elérhető, úgy, mint a barnarizs illetve a fehér rizs miszókrém. Előállítása fermentációs folyamat eredménye. Egy biztos, karakteres, intenzív ízvilágú ételízesítőről van szó, így ennek tudatában használjuk ételeinkhez. A miszóleves – a japánok egyik közkedvelt és gyakran fogyasztott levese - elengedhetetlen alapanyaga, de szószok, zöldséges ételek „fűszerezésére” is használhatjuk.

 Az örök kedvenc, az alga

A sushi nori nem más, mint algalap. A nori eredendően mindenféle olyan tengeri fűfélét, vörösmoszatot jelent, amely emberi fogyasztásra is alkalmas. A tengereken termesztett algából a megfelelő technológiát alkalmazva állítják elő a papírvékonyságú alga lapokat. A sushi kedvelők vagy készítők nélkülözhetetlen alapanyaga, ugyanis ebbe történik a „töltelék” betekercselése. A sushi nori sötétzöld színe szemet gyönyörködtető, illata jellegzetes, igazi gasztronómiai különlegesség a természet kincsestárából! Akár otthon is vállalkozhatunk sushi készítésére " a gyakorlat teszi a mestert címszóval”. Ha elsőre nem sikerül, ne adjuk fel, az elrontott darabokat levesek, szószok, rizses ételek fűszerezésre még felhasználhatjuk!

Végezetül, pedig megállapíthatjuk, ha ténylegesen nem is, de gondolatban mindenképpen elutaztunk messzi földre, hogy aztán hazatérve az új kulináris ismereteinket megosszuk másokkal is!